Forgolódnak a tőkés birodalmak,

Magnats du capital, cruauté sans seconde!

csattog világot szaggató foguk.

Faisant claquer vos dents, vous déchirez le monde.

Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak

Et l’Afrique ombrageuse et l’Orient si doux

s mint fészket ütik le a kis falut.

S’écroulent sous vos coups.

Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, -

Et comme un nid d’oiseau s’écroule le village.

kis, búvó országokra rálehel

La mer, jusqu’au rivage,

a tátott tőke sárga szája. Párás

Est un crachat géant.

büdösség-felhő lep bennünket el.

On bâfre en produisant.

Bouche du capital, jaune, ouverte, ton souffle

S hol zápfog rág, a város érdes része,

Infecte

hol a vasbányák fuvallata ing,

L e petit pays qui se camoufle.

gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce,

Un nuage nous couvre, Un nuage puant.

lendkerék szijja csetten és nyalint,

hol a fémkeblü dinamókat szopják

Dans le rêche quartier où mâche la molaire,

a sivalkodó transzformátorok,

Où des mines de fer nous vient le vent austère,

itt élünk mi. És sorsunk összefogják

Où vibrant, bourdonnant, les maillons, les moteurs

a nők, gyermekek, agitátorok.

Répondent aux clameurs

De la planche encor fraîche,

Itt élünk mi! Idegünk rángó háló,

Où d’une roue à l’autre, un long cuir claque et lèche,

vergődik benn’ a mult sikos hala.

Où le transformateur que fait siffler la faim

A munkabér, a munkaerő ára,

Prend de la dynamo le métallique sein,

cincog zsebünkben, úgy megyünk haza.

Nous vivons, enfants, femmes,

Ujságpapír az asztalon kenyérrel

Agitateurs, main dans la main, mêlant nos flammes,

s az ujságban, hogy szabadok vagyunk -

Liant notre destin.

poloskát űzünk lámpával s a kéjjel

s két deci fröccsel becsüljük magunk’.

Nos nerfs sont des filets frémissants que dilatent

Les glissants poissons du passé qui s’y débattent.

Elvtárs és spicli jár a csöndben erre,

Prix du labeur, notre salaire maigrelet,

részeg botlik, legény bordélyba lóg,

Quand nous rentrons, fait criailler notre gousset.

mert hasal az éj s pörsenéses melle,

Sur la table, une miche.

mint szennyes ingből, füst alól kilóg.

Et le journal qui triche.

Igy élünk mi. Horkolva alszunk s törten,

Tu définis, papier journal, la liberté,

egymás hátán, mint odvas farakás

La nôtre, en vérité.

s hazánk határát penész jelzi körben

Mieux vaut que tu te taises.

a málló falon; nedves a lakás.

Ampoule et volupté chasseront les punaises.

Et pour nous honorer, notre vin frelaté.

De - elvtársaim! - ez az a munkásság,

mely osztályharcban vasba öltözött.

Indic et camarade avancent en silence

Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!

Et l’ivrogne fléchit. Maison de tolérance.

És búvunk érte, mint az üldözött.

On s’y traîne nombreux

A történelem futószallagára

Dans la nuit à plat ventre au sein eczémateux

szerelve ígyen készül a világ,

Qui, comme d’une chemise sale, dépasse…

hol a munkásság majd a sötét gyárra

De la fumée. Elle-même pleine de crasse.

szegzi az Ember öntött csillagát!*

Tous en tas, nous ronflons.

Tous en tas, nous dormons.

*a cenzúra miatt József Attila próbálgatta, hogy mit lehetne írni a "vörös csillagát" helyett (ami a korábbi kiadásokban szerepelt).

Mal! … Ainsi nous vivons. Sur le mur qui s’effrite

Apparaît la limite

1931. december

Du pays. Il fait froid. Au logis, nous tremblons.

Mais telle est, compagnons, notre classe ouvrière

Qui, luttant pour ses droits, trempe son caractère!

Comme une cheminée, on se fait un devoir,

Pour qu’on puisse la voir,

De s’exposer pour elle. En lui restant fidèle,

On se cache pour elle

Comme un persécuté.

Par le rail de l’Histoire à tout instant porté,

Le monde ainsi se fait. Des ouvriers sans nombre

Mettront sur son usine sombre

L’étoile de fonte, avec fierté,

L’étoile de l’humanité.