Húzd rá cigány, megittad az árát,
Tzigane, vas-y, c'est assez tangué!
Ne lógasd a lábadat hiába;
Ton salaire est bu, il n'est pas gagné.
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Eau claire et pain noir doublent nos soucis,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Verse au verre morne un vin pour chanter.
Mindig igy volt e világi élet,
C'est bien ça la vie en ce monde-ci,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Tantôt l'on y gèle et tantôt l'on cuit.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Joue, profites-en, plus vite, plus fort!
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Demain ton archet sera du bois mort.
Sziv és pohár tele búval, borral,
Au coeur le chagrin, au verre l'ivresse...
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Tzigane vas-y, meure la tristesse!
Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Comme le torrent que ton sang écume,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Que ton cerveau cogne au mur de ton front,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
Qu'au fond de tes yeux brille une comète,
És keményen mint a jég verése,
Tempête de corde à coups d'archet prompt.
Odalett az emberek vetése.
Voilà que ton champ frappe en grêle sombre,
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
L'humaine moisson n'a que son poids d'ombre.
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Joue, profites-en, plus vite, plus fort!
Sziv és pohár tele búval, borral,
Demain ton archet sera du bois mort.
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Au coeur le chagrin, au verre l'ivresse...
Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Tzigane vas-y, meure la tristesse!
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Que ton chant s'accorde aux voix de l'orage,
Életet fojt, vadat és embert öl;
A ses pleurs, sa plainte et ses plus hauts cris.
Háború van most a nagy világban,
Il dessouche l'arbre, il fend le navire,
Isten sírja reszket a szent honban.
Tue bêtes et gens, étrangle la vie.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
La guerre en ce monde erre déchaînée,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Le tombeau du Christ frémit en Judée.
Sziv és pohár tele búval, borral,
Joue, profites-en, plus vite, plus fort!
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Demain ton archet sera du bois mort.
Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Au coeur le chagrin, au verre l'ivresse...
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Tzigane vas-y, meure la tristesse!
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Qui a murmuré, qui a soupiré?
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Quel est cet effroi, cette chevauchée,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Quel moulin d'enfer moud de tels sanglots,
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Quelles folles mains dans le ciel cachées
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Martèlent sa voûte? Un archange noir,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Une armée vaincue en quête d'espoir?
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Joue, profites-en, plus vite, plus fort!
Mintha ujra hallanók a pusztán
Demain ton archet sera du bois mort.
A lázadt ember vad keserveit,
Au coeur le chagrin, au verre l'ivresse...
Gyilkos testvér botja zuhanását,
Tzigane vas-y, meure la tristesse!
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Le monde désert n'est plus que l'écho
Prometheusz halhatatlan kínját.
Des rauques fureurs de l'homme insoumis.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Le sifflement sec des coups fratricides;
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Premiers orphelins, qu'ils vont loin, vos cris!
Sziv és pohár tele búval, borral,
Entends frissonner le vol du rapace:
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Prométhée offert à son bec vorace!
A vak csillag, ez a nyomoru föld
Joue, profites-en, plus vite, plus fort!
Hadd forogjon keserű levében,
Demain ton archet sera du bois mort.
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Au coeur le chagrin, au verre l'ivresse...
Tisztuljon meg a vihar hevében,
Tzigane vas-y, meure la tristesse!
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Qu'elle tourne donc en ses eaux funèbres
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Cette morne terre, étoile de peu.
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
De tant de forfaits, de fausses richesses
Sziv és pohár tele búval, borral,
Que la purifie un torrent de feu.
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Et que vienne alors l'arche de Noë
Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Pour que naisse un monde enfin redimé!
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Joue, profites-en, plus vite, plus fort!
Majd ha elfárad a vész haragja,
Demain ton archet sera du bois mort.
S a viszály elvérzik a csatákon,
Au coeur le chagrin, au verre l'ivresse...
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Tzigane vas-y, meure la tristesse!
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
Vas-y! Mais non, laisse en repos tes cordes!
És derüljön zordon homlokod,
Le monde aura des jours de fête encor,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Quand la fatigue aura pris la tempête
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.
Et les combats mis fin aux désaccords.
1854
Venue la paix, lors tu joueras joyeux
Pour enchanter de musique les dieux.
En ce jour-là, tu prendras ton archet,
Ton sombre front sera clair de reflets.
Le coeur empli du vin de l'allégresse
Tu chanteras la mort de la tristesse.