Köyhä olen poika,

Szegény legény vagyok,

Omaisuutt’ ei mulla;

Nincs semmi vagyonom;

Sydämen’ jo aikaa,

Szívem sem az enyém,

Neito, onpi sulla.

Rég bírja galambom.

Henkeni, sen tiedät,

Életemet pedig

Isänmaani pyhä,

Hazám, te szent hazám,

Uhriks puolestasi

Kész áldozat gyanánt

Valmis on ain’ yhä.

Tenéked áldozám.

Yks vaan tallell’ enää:

Ami még megmaradt:

Puhdas kunniani;

Te szűz becsületem,

Sen tok’ kanssan’ mennä

Magammal viszlek el,

Tulee hautahani.

Te sírba szállsz velem.

Szalonta, 1849. május 27-28.