Szegény legény vagyok,

Köyhä olen poika,

Nincs semmi vagyonom;

Omaisuutt’ ei mulla;

Szívem sem az enyém,

Sydämen’ jo aikaa,

Rég bírja galambom.

Neito, onpi sulla.

Életemet pedig

Henkeni, sen tiedät,

Hazám, te szent hazám,

Isänmaani pyhä,

Kész áldozat gyanánt

Uhriks puolestasi

Tenéked áldozám.

Valmis on ain’ yhä.

Ami még megmaradt:

Yks vaan tallell’ enää:

Te szűz becsületem,

Puhdas kunniani;

Magammal viszlek el,

Sen tok’ kanssan’ mennä

Te sírba szállsz velem.

Tulee hautahani.

Szalonta, 1849. május 27-28.