Ballaad
Ballada
I
I
Kassa kaljulossi saalis
Kassa mellett, egy fölvárban,
pidutsesid tšehhi röövlid;
Tivornyázott a cseh rabló;
sogane uus vein pokaalis:
Ordas újbor a pohárban:
juttu alustasid paaris.
Hozzálátnak ketten-hárman.
Ütles üks: kui majesteetlik!
Szólt az egyik: ez fölséges!
Ütles teine: magus, meeldiv!
Szólt a másik: milyen édes!
Õnnistan nii heldet kanti,
Boldog ország, áldott ország,
maad, kus sellist veini anti!
Melynek földje ilyen bort ád!
Ütles Telef, sünge päälik:
Szóla Telef, zord vezérök:
„Küll on kibe! Kehvalt käärind!
"A keservét! hisz ez méreg!
Selles lürpes pole kirge,
Semmi tűz a rossz csigerben:
Egeris see oleks virre.
Lőre volna ez Egerben.
Egeri piiskopi kelder
Egri püspök nagy pincéje
laeni täis on veini kallist:
Drága borral teljes-teli:
kehva tšehhi ta ei salli,
Szegény csehet nem szíveli,
aga poolakaga trallib.
De a lengyelt vendégeli.
Hobustele, teele, teele!
Lóra tehát, indulóra!
Üles, jooma, rõõmus sangar:
Fel, borinni, víg leventék:
papp ja kapp, see ikka annab,
A pap, a csap adja mindég,
külalisi käib tal harva.”
Kevés neki annyi vendég."
Nagu pilv või kaarnakari,
S mint a holló, mint a felhő,
nagu tuulehoog või vari,
Mint az árnyék, mint a szellő,
mustendav ja valjult praaliv
Oly sötéten, annyi zajjal,
röövlivägi kaugel traavib.
A zsiványhad messze nyargal.
II
II
Neiu juurde Egerisse
Egri leány ablakára
lendab lind ja palub sisse,
Rászállott egy kis madárka,
toksib aknal, keksib, hüpleb,
Kocogtatja, veregeti,
keelitades talle ütleb:
Esdekelve így szól neki:
„Ava aken, kaunis piiga!
"Nyiss ablakot, szép leányzó!
Sajab lund ja külm teeb liiga,
Hideg szél fú, esik a hó,
tuule eest ei kaitse räästas:
Fázom itt a házereszbe':
ava kiiresti ja päästa!”
Nyisd ki hamar és eressz be."
„Ei ma ava akna riivi,
"Nem eresztlek, ki sem nyitom,
sest et üksi kodus viibin;
Mert egyedül vagyok itthon;
lahke lind nüüd juba magab,
El is ült már a jó madár,
öökull luusib akna taga.”
Bagoly az, ki éjszaka jár."
„Kull ma pole, see on kindel,
"Nem vagyok én csúnya bagoly,
pigem püü, kes paeltes sipleb,
Inkább tőrbe esett fogoly,
ustav armastuse kuller,
Szerelemnek hű madara:
kelle kallim saatis sulle.”
Szeretődnek édes szava."
„Noh, kui nii, siis las ma vaatan,
"No, ha az vagy, jer, hadd látlak:
vaene lind! Ma akna paotan;
Szegény madár! bebocsátlak;
eks, sa värised seal väljas,
Fázol ugy-e, reszketsz igen
külmas tuules, suures näljas.
Odaki, a nagy hidegen.
Noh, kui nii, siis ulu alla
"No, ha az vagy, jőj be onnat:
tule, ma teen akna valla,
Kinyitom az ablakomat,
ma teen ukse, akna valla…
Az ajtómat, ablakomat...
Soojad pihupesad valla!”
Melengető két karomat!"
III
III
Piiskop Rozgonyi lossi uks on valla,
Rozgonyi püspök palotája nyitva,
neljast aknareast valgus langeb alla,
Négy sor ablakkal kivilágosítva:
madjar poolakat rõõmsalt vastu võtab:
Magyar ott a lengyelt szívesen látja,
uued tuttavad, vanad hüvad sõbrad.
Új ismerőse, régi jó barátja.
„Elagu Ulászló! Elagu Hunyadi!”
"Éljen Ulászló! Hunyadink is éljen!"
Mürtsub muusika, saadavad trummarid,
Rá zene zendül, ropog a dob mélyen,
neile kõlab pill, kõlksub joomaastja;
Rá zene zendűl, kehely összecsendűl;
tantsu vihuvad poolakas ja madjar.
Magyar és lengyel deli táncra lendűl.
„Hei, te sangarid, rüütlid tantsutuuris!
"Hej, ti vitézek, koszorúsdi táncban
Verd voolab väljas, verd voolab ruumis!
Vér foly az utcán, foly a vér a házban!
Linn on leekides!… Tuld on näha kaugelt,
Ég a város!... tüze messze lángol,
kahjutuli teeb siingi õhtu valgeks.”
Négy szögeletjén ide is világol."
— „Kus on minu mõõk?” — „Kus on minu sadul?”
- Hol az én kardom? - hol az én nyergem?
— „Appi, aidake, ma ei seisa hobul!” —
- Paripámra ki tud igazitni engem? -
„Mul oli damaskus” — „Minul sarlakverev” —
Az enyém damasz volt - az enyém skárlát -
„Minu petšeneeg oli kõige parem.”
Besenyő lovamnak sose láttam párját.
„Hei! Nüüd, sangarid, koera peksma lähme!
"Hej! ma vitézek bottal az ebre!
Teiseks korraks jääb sadul, soe ja pehme!
Másszor ülünk már puha szép nyeregre!
Ükstakõik, kas ratsa, käpuli või jala —
Ki lovon, - ki gyalog, - ki, ha épen mászva...
oht on juba siin, otse meie majas.”
Mert a veszély már itt van, a házba'."
Aken kliriseb, maha kukub värav,
Csörren az ablak, bezuhant az ajtó,
kaunist veini täis joob end saali põrand,
Szép piros bortól iszamós a padló,
kaunist punast verd täis on libe põrand:
Szép piros vértől sikamós a padló:
tšehh on juba sees, loss on röövli päralt!
Odabent a cseh, odabent a rabló!
IV
IV
„Mis see mühab, kuuled?” — „Tugev tuul on õues.”
"Mi zuhog, hallod-e?" - "Szilaj szél zugása."
„Mis see klopib, kuuled?” — „Süda sinu põues.”
"Mi dobog, hallod-e?" - "Kebled dobogása."
„Ära mine välja, László, seal on vilu:
"Jaj, ne menj ki Lászlóm, jaj, ne menj ki szentem:
seeski suurest külmast väriseb mu ihu.”
Valami hidegség úgy borzogat engem!"
„Mis mul karta, kallim? Peagi tõuseb päike;
"Hogyne mennék, édes? majd itt ér a hajnal;
sinu tuvi südant araks ei tee äike:
Gerlice szivedet ne rémitse a zaj:
sõdurid on väljas, Poola László mehed,
Katonák az utcán, Lengyel László népe,
piiskop Simonyi vein neil ei mahu pähe.”
Simon püspök bora nem fér a fejébe."
Noormees läkski välja, oli seda tarvis!
Kimene a legény, bár ne tette volna!
Südame kuum veri lume ära värvis,
Szíve meleg vére kiömölt a hóra,
voolas teele, purskas lävepaku jääle,
Szétfröccsent az útra, a küszöb kövére:
tilgakene neiu valge rinna pääle.
Egy csepp a leányzó fehér kebelére.
Nagu tulesäde, kõrvetab see rinda,
És mint a sebes tűz, az az egy csöpp éget;
imesooja südant laseb neiul tunda:
Érez a lány szíve csoda melegséget:
armastaja rinda, veritsevat haava;
Szeretője keblét amely átalverte,
relva, raudse relva, neiu temalt haarab.
A vasat, a vasat kézből kitekerte.
Kes on eales näinud välku talvekülmas,
S ki látta valaha, villámlani télben?
sõjariista helki musta kesköö hõlmas?
Fegyver csillogását fekete éjfélben?
Tuvi kullidega heitlevat nii hoogsalt?
Galambot marókkal víni, verekedni?
Nõrga neitsi kätest punast verd nii jooksvat?
Gyönge szűzi karról piros vért csepegni? -
Palju maanteeröövleid hoobilt langes liiva,
Sok pribék esett el egyenetlen harcon,
ent Egeri piigast naist ei saanud iial:
De az egri lányból sem lett egri asszony:
viskeoda ots ta südamesse torkas,
Messziről egy dárda hű szivét bejárta,
särgis lumivalges kaunilt maha langes
Fehér köntösében odarogyott szépen
kalli koolnu otsa.
Kedves halottjára.
V
V
Koorem seljas, jookseb röövel,
Fut a rabló megrakottan,
raske kandam rõhub turja;
Nyomja vállát súlyos préda;
rahvas vannub tulist kurja,
S a bitang nép, a sok céda,
kraami taga nutab pööbel.
Veszekedik a lopotton.
Aga madjar paneb vööle
De a magyar lóra pattan,
mõõga, ratsu selga kargab,
Követi sok bátor lengyel:
talle järgneb poola sangar:
"Nos vitézek, hát e szennyel
„Noh, kas kardame neid toisid?”
Mi legyünk-e az adósok?"
Tublid rüütlid, kannupoisid —
Jó lovagok, hű csatlósok
kui nad kätte saavad jooksja,
Hogy elérik a pribéket -
siis, no tšehh, saad alles koosa!
No hiszen, cseh, jaj most néked!
Miks sa sündisid maailma!
Mért születtél e világra!
Siis sind tõmmatakse kindlalt
Nem akadnál most az ágra
varese ja kaarna söögiks,
Gyalázatnak címeréül,
häbi märgiks, patu nöögiks
Varju holló ételéül,
maantee lähedale oksa. —
Ország utja közelében. -
Tšehhi ramm saab varsti otsa:
Itt is, ott is, minden lépten
mõni langeb surmaunne,
Maradoz a védtelen cseh;
kes saab jooksu, sel on õnne,
Aki futhat, nagy szerencse:
aga vähestel on seda.
De kevés már aki futhat.
Telefki ei leia rada
Maga Telef sem lel útat
Kassa kaljulossi poole:
Kassa mellé, a felvárba:
vangitorni keldris kooleb,
Körülfogva, mélyre zárva
hingel patte mitusada.
Bünhödé meg az elmultat.