Ballada

Ballaad

I

I

Kassa mellett, egy fölvárban,

Kassa kaljulossi saalis

Tivornyázott a cseh rabló;

pidutsesid tšehhi röövlid;

Ordas újbor a pohárban:

sogane uus vein pokaalis:

Hozzálátnak ketten-hárman.

juttu alustasid paaris.

Szólt az egyik: ez fölséges!

Ütles üks: kui majesteetlik!

Szólt a másik: milyen édes!

Ütles teine: magus, meeldiv!

Boldog ország, áldott ország,

Õnnistan nii heldet kanti,

Melynek földje ilyen bort ád!

maad, kus sellist veini anti!

Szóla Telef, zord vezérök:

Ütles Telef, sünge päälik:

"A keservét! hisz ez méreg!

„Küll on kibe! Kehvalt käärind!

Semmi tűz a rossz csigerben:

Selles lürpes pole kirge,

Lőre volna ez Egerben.

Egeris see oleks virre.

Egri püspök nagy pincéje

Egeri piiskopi kelder

Drága borral teljes-teli:

laeni täis on veini kallist:

Szegény csehet nem szíveli,

kehva tšehhi ta ei salli,

De a lengyelt vendégeli.

aga poolakaga trallib.

Lóra tehát, indulóra!

Hobustele, teele, teele!

Fel, borinni, víg leventék:

Üles, jooma, rõõmus sangar:

A pap, a csap adja mindég,

papp ja kapp, see ikka annab,

Kevés neki annyi vendég."

külalisi käib tal harva.”

S mint a holló, mint a felhő,

Nagu pilv või kaarnakari,

Mint az árnyék, mint a szellő,

nagu tuulehoog või vari,

Oly sötéten, annyi zajjal,

mustendav ja valjult praaliv

A zsiványhad messze nyargal.

röövlivägi kaugel traavib.

II

II

Egri leány ablakára

Neiu juurde Egerisse

Rászállott egy kis madárka,

lendab lind ja palub sisse,

Kocogtatja, veregeti,

toksib aknal, keksib, hüpleb,

Esdekelve így szól neki:

keelitades talle ütleb:

"Nyiss ablakot, szép leányzó!

„Ava aken, kaunis piiga!

Hideg szél fú, esik a hó,

Sajab lund ja külm teeb liiga,

Fázom itt a házereszbe':

tuule eest ei kaitse räästas:

Nyisd ki hamar és eressz be."

ava kiiresti ja päästa!”

"Nem eresztlek, ki sem nyitom,

„Ei ma ava akna riivi,

Mert egyedül vagyok itthon;

sest et üksi kodus viibin;

El is ült már a jó madár,

lahke lind nüüd juba magab,

Bagoly az, ki éjszaka jár."

öökull luusib akna taga.”

"Nem vagyok én csúnya bagoly,

„Kull ma pole, see on kindel,

Inkább tőrbe esett fogoly,

pigem püü, kes paeltes sipleb,

Szerelemnek hű madara:

ustav armastuse kuller,

Szeretődnek édes szava."

kelle kallim saatis sulle.”

"No, ha az vagy, jer, hadd látlak:

„Noh, kui nii, siis las ma vaatan,

Szegény madár! bebocsátlak;

vaene lind! Ma akna paotan;

Fázol ugy-e, reszketsz igen

eks, sa värised seal väljas,

Odaki, a nagy hidegen.

külmas tuules, suures näljas.

"No, ha az vagy, jőj be onnat:

Noh, kui nii, siis ulu alla

Kinyitom az ablakomat,

tule, ma teen akna valla,

Az ajtómat, ablakomat...

ma teen ukse, akna valla…

Melengető két karomat!"

Soojad pihupesad valla!”

III

III

Rozgonyi püspök palotája nyitva,

Piiskop Rozgonyi lossi uks on valla,

Négy sor ablakkal kivilágosítva:

neljast aknareast valgus langeb alla,

Magyar ott a lengyelt szívesen látja,

madjar poolakat rõõmsalt vastu võtab:

Új ismerőse, régi jó barátja.

uued tuttavad, vanad hüvad sõbrad.

"Éljen Ulászló! Hunyadink is éljen!"

„Elagu Ulászló! Elagu Hunyadi!”

Rá zene zendül, ropog a dob mélyen,

Mürtsub muusika, saadavad trummarid,

Rá zene zendűl, kehely összecsendűl;

neile kõlab pill, kõlksub joomaastja;

Magyar és lengyel deli táncra lendűl.

tantsu vihuvad poolakas ja madjar.

"Hej, ti vitézek, koszorúsdi táncban

„Hei, te sangarid, rüütlid tantsutuuris!

Vér foly az utcán, foly a vér a házban!

Verd voolab väljas, verd voolab ruumis!

Ég a város!... tüze messze lángol,

Linn on leekides!… Tuld on näha kaugelt,

Négy szögeletjén ide is világol."

kahjutuli teeb siingi õhtu valgeks.”

- Hol az én kardom? - hol az én nyergem?

— „Kus on minu mõõk?” — „Kus on minu sadul?”

- Paripámra ki tud igazitni engem? -

— „Appi, aidake, ma ei seisa hobul!” —

Az enyém damasz volt - az enyém skárlát -

„Mul oli damaskus” — „Minul sarlakverev” —

Besenyő lovamnak sose láttam párját.

„Minu petšeneeg oli kõige parem.”

"Hej! ma vitézek bottal az ebre!

„Hei! Nüüd, sangarid, koera peksma lähme!

Másszor ülünk már puha szép nyeregre!

Teiseks korraks jääb sadul, soe ja pehme!

Ki lovon, - ki gyalog, - ki, ha épen mászva...

Ükstakõik, kas ratsa, käpuli või jala —

Mert a veszély már itt van, a házba'."

oht on juba siin, otse meie majas.”

Csörren az ablak, bezuhant az ajtó,

Aken kliriseb, maha kukub värav,

Szép piros bortól iszamós a padló,

kaunist veini täis joob end saali põrand,

Szép piros vértől sikamós a padló:

kaunist punast verd täis on libe põrand:

Odabent a cseh, odabent a rabló!

tšehh on juba sees, loss on röövli päralt!

IV

IV

"Mi zuhog, hallod-e?" - "Szilaj szél zugása."

„Mis see mühab, kuuled?” — „Tugev tuul on õues.”

"Mi dobog, hallod-e?" - "Kebled dobogása."

„Mis see klopib, kuuled?” — „Süda sinu põues.”

"Jaj, ne menj ki Lászlóm, jaj, ne menj ki szentem:

„Ära mine välja, László, seal on vilu:

Valami hidegség úgy borzogat engem!"

seeski suurest külmast väriseb mu ihu.”

"Hogyne mennék, édes? majd itt ér a hajnal;

„Mis mul karta, kallim? Peagi tõuseb päike;

Gerlice szivedet ne rémitse a zaj:

sinu tuvi südant araks ei tee äike:

Katonák az utcán, Lengyel László népe,

sõdurid on väljas, Poola László mehed,

Simon püspök bora nem fér a fejébe."

piiskop Simonyi vein neil ei mahu pähe.”

Kimene a legény, bár ne tette volna!

Noormees läkski välja, oli seda tarvis!

Szíve meleg vére kiömölt a hóra,

Südame kuum veri lume ära värvis,

Szétfröccsent az útra, a küszöb kövére:

voolas teele, purskas lävepaku jääle,

Egy csepp a leányzó fehér kebelére.

tilgakene neiu valge rinna pääle.

És mint a sebes tűz, az az egy csöpp éget;

Nagu tulesäde, kõrvetab see rinda,

Érez a lány szíve csoda melegséget:

imesooja südant laseb neiul tunda:

Szeretője keblét amely átalverte,

armastaja rinda, veritsevat haava;

A vasat, a vasat kézből kitekerte.

relva, raudse relva, neiu temalt haarab.

S ki látta valaha, villámlani télben?

Kes on eales näinud välku talvekülmas,

Fegyver csillogását fekete éjfélben?

sõjariista helki musta kesköö hõlmas?

Galambot marókkal víni, verekedni?

Tuvi kullidega heitlevat nii hoogsalt?

Gyönge szűzi karról piros vért csepegni? -

Nõrga neitsi kätest punast verd nii jooksvat?

Sok pribék esett el egyenetlen harcon,

Palju maanteeröövleid hoobilt langes liiva,

De az egri lányból sem lett egri asszony:

ent Egeri piigast naist ei saanud iial:

Messziről egy dárda hű szivét bejárta,

viskeoda ots ta südamesse torkas,

Fehér köntösében odarogyott szépen

särgis lumivalges kaunilt maha langes

Kedves halottjára.

kalli koolnu otsa.

V

V

Fut a rabló megrakottan,

Koorem seljas, jookseb röövel,

Nyomja vállát súlyos préda;

raske kandam rõhub turja;

S a bitang nép, a sok céda,

rahvas vannub tulist kurja,

Veszekedik a lopotton.

kraami taga nutab pööbel.

De a magyar lóra pattan,

Aga madjar paneb vööle

Követi sok bátor lengyel:

mõõga, ratsu selga kargab,

"Nos vitézek, hát e szennyel

talle järgneb poola sangar:

Mi legyünk-e az adósok?"

„Noh, kas kardame neid toisid?”

Jó lovagok, hű csatlósok

Tublid rüütlid, kannupoisid —

Hogy elérik a pribéket -

kui nad kätte saavad jooksja,

No hiszen, cseh, jaj most néked!

siis, no tšehh, saad alles koosa!

Mért születtél e világra!

Miks sa sündisid maailma!

Nem akadnál most az ágra

Siis sind tõmmatakse kindlalt

Gyalázatnak címeréül,

varese ja kaarna söögiks,

Varju holló ételéül,

häbi märgiks, patu nöögiks

Ország utja közelében. -

maantee lähedale oksa. —

Itt is, ott is, minden lépten

Tšehhi ramm saab varsti otsa:

Maradoz a védtelen cseh;

mõni langeb surmaunne,

Aki futhat, nagy szerencse:

kes saab jooksu, sel on õnne,

De kevés már aki futhat.

aga vähestel on seda.

Maga Telef sem lel útat

Telefki ei leia rada

Kassa mellé, a felvárba:

Kassa kaljulossi poole:

Körülfogva, mélyre zárva

vangitorni keldris kooleb,

Bünhödé meg az elmultat.

hingel patte mitusada.