Tak jsi zas zpátky, tak jsi zase tu,

Hát hazajöttél, hát haza, hát,

pustil bych do klenby zář ze světlometů,

kivilágíthatnánk a kupolát,

jenomže včera, včera nám to splasklo,

de tegnap, tegnap leeresztett,

jednoduše se narovnala na strop,

beállt egyszerű mennyezetnek,

nemám dnes nemám ani za mák síly,

nagyon nagyon fáradt vagyok ma,

jektal jsem zuby a vochloval rýmy,

verset szöszöltem fogvacogva,

můj kabát ani deka není z prospektu,

kabátom sem, pokrócom sem plakát,

nic mě nehlásá, jen verš, jen ten verš,

ki semmi sem dobol, csak a vers, csak a vers,

pozor dej pozor, pak mě zahlédneš,

ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz,

tak jsi zas zpátky, tak jsi zase tu,

hát hazajöttél, hát haza, hát,

potkala jsi snad bandu sonetu,

láthattad szonettek fürdőző csapatát,

šly všechny na pláž, nevysmívej se mi,

mind strandra ment, én csak tudom,

sním jsem se pachtil s jejich čepicemi,

elbabráltam fürdősapkáikon,

zatímco teskné tercíny a tupé ottavy

míg málé ottavák és méla tercinák

plivaly slupky od slunečnic do trávy,

csak rágcsálták a főtt kukoricát,

snad jsi je viděla, jak jdou si po svých,

láthattad őket, tőlem mentek el,

prozpěvovaly, že bez rýmů jsem pro smích,

azt fütyörészték, hogy rímelni kell,

řinčely přitom jak nějaké stádo,

bár úgy csörtettek, mint a csorda,

všechno je po nich pozpřesahováno,

mindent össze enjambement-ozva,

rozhlédni se a uvidíš tu změť,

nézz csak körül, nézd, csupa kuszaság

můj psací stůl, mé papíry (a svět?)

az asztalom, papírom (s a világ?)

tak jsi zas zpátky, tak jsi zase tu,

hát hazajöttél, hát haza, hát,

cestou ses zastavila v supermarketu,

kicsomagolsz húsz deka hideg vacsorát,

ohřeješ starý čaj, vybalíš uzené,

alágyújtasz a tegnapi teának,

strop se nám zase pěkně vyklene

a plafon szépen visszapúposodik kupolának,

a ve vrcholku objeví se hvězdní výš,

és a csúcsában kerek égre lelsz,

pozor dej pozor, pak to uvidíš.

ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz.