Hát hazajöttél, hát haza, hát,

Tak jsi zas zpátky, tak jsi zase tu,

kivilágíthatnánk a kupolát,

pustil bych do klenby zář ze světlometů,

de tegnap, tegnap leeresztett,

jenomže včera, včera nám to splasklo,

beállt egyszerű mennyezetnek,

jednoduše se narovnala na strop,

nagyon nagyon fáradt vagyok ma,

nemám dnes nemám ani za mák síly,

verset szöszöltem fogvacogva,

jektal jsem zuby a vochloval rýmy,

kabátom sem, pokrócom sem plakát,

můj kabát ani deka není z prospektu,

ki semmi sem dobol, csak a vers, csak a vers,

nic mě nehlásá, jen verš, jen ten verš,

ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz,

pozor dej pozor, pak mě zahlédneš,

hát hazajöttél, hát haza, hát,

tak jsi zas zpátky, tak jsi zase tu,

láthattad szonettek fürdőző csapatát,

potkala jsi snad bandu sonetu,

mind strandra ment, én csak tudom,

šly všechny na pláž, nevysmívej se mi,

elbabráltam fürdősapkáikon,

sním jsem se pachtil s jejich čepicemi,

míg málé ottavák és méla tercinák

zatímco teskné tercíny a tupé ottavy

csak rágcsálták a főtt kukoricát,

plivaly slupky od slunečnic do trávy,

láthattad őket, tőlem mentek el,

snad jsi je viděla, jak jdou si po svých,

azt fütyörészték, hogy rímelni kell,

prozpěvovaly, že bez rýmů jsem pro smích,

bár úgy csörtettek, mint a csorda,

řinčely přitom jak nějaké stádo,

mindent össze enjambement-ozva,

všechno je po nich pozpřesahováno,

nézz csak körül, nézd, csupa kuszaság

rozhlédni se a uvidíš tu změť,

az asztalom, papírom (s a világ?)

můj psací stůl, mé papíry (a svět?)

hát hazajöttél, hát haza, hát,

tak jsi zas zpátky, tak jsi zase tu,

kicsomagolsz húsz deka hideg vacsorát,

cestou ses zastavila v supermarketu,

alágyújtasz a tegnapi teának,

ohřeješ starý čaj, vybalíš uzené,

a plafon szépen visszapúposodik kupolának,

strop se nám zase pěkně vyklene

és a csúcsában kerek égre lelsz,

a ve vrcholku objeví se hvězdní výš,

ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz.

pozor dej pozor, pak to uvidíš.