Byl Kumán, velkooký chlapík,

Kúnfajta, nagy szemű legény volt,

znal trýzeň nĕmých tužeb mládí,

Kínzottja sok-sok méla vágynak,

své stádo pásl, a tak táhl

Csordát őrzött és nekivágott

slavnou maďarskou Hortobádí.

A híres magyar Hortobágynak.

Soumraků, fatamorgán kouzlo

Alkonyatok és délibábok

stokrát mu vroucnĕ žasnout dalo,

Megfogták százszor is a lelkét,

však když mu srdce porozkvetlo,

De ha virág nőtt a szívében,

lidské stádo je ohryzalo.

A csorda-népek lelegelték.

Tisíckrát opájel se krásou,

Ezerszer gondolt csodaszépet,

myslíval na smrt, víno, ženy.

Gondolt halálra, borra, nőre,

Kdekoli v jinĕm koutĕ svĕta

Minden más táján a világnak

byl by z nĕho bard všemi ctĕný.

Szent dalnok lett volna belőle.

On vídal však jen druhy v gatích,

De ha a piszkos, gatyás, bamba

šhinavé, tupé, u stád v pustĕ,

Társakra s a csordára nézett,

a hned svou píseň pochovával –

Eltemette rögtön a nótát:

klel či hvízdal si bohapustĕ.

Káromkodott vagy fütyörészett.