Ó sírni, sírni, sírni,

Oh, plakati, plakati, plakati

Mint nem sírt senki még

kako još nitko plakao nije

Az elsülyedt boldogság után,

Za srećom potonulom;

Mint nem sírt senki még

Kako još nitko plakao nije

Legfelső pontján fájdalmának,

Na najvišem vrhu boli

Ki tud? ki tud?

Tko zna? Tko zna?

Ah, fájdalom –

Ah, boli, boli, boli

Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,

Plamene, ubojne, duboke ko moja

Nincsen több, nincs sehol!

Nema više, nigdje nema!

S mért nem forr könnyű szememben?

Pa što mi u oku suza ne uzvrije

S mért hogy szívem nem reped meg

I zašto mi srce vrelom ne probije

Vérözönnel keblemen?

Ko krvav potok grud?