- - - - Mit háborgattok?

- - - - Što se bunite?

Takarodjatok innen!

Gubite mi se s vida?

Nagy munkába' vagyok. Sietek.

U krupnu sam poslu. Žurim.

Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;

Korbač pletem. Plameni bič iz sunčanih zraka;

Megkorbácsolom a világot!

Izbičevat ću svijet!

Jajgatnak majd és én kacagok,

I jaukat će, a ja hihotati,

Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.

Ko što se smijaše, dok sam jaukao.

Hahaha!

Hahaha!

Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.

Jer život je takav. Hihoćemo se i plačemo.

De a halál azt mondja: csitt!

Sve dok smrt ne šapne: Šut!

Egyszer már én is meghalék.

Jednom sam i ja umro već.

Mérget töltöttek azok vizembe,

Otrov mi oni u vodu ulili

Akik megitták boromat.

Koji su vino moje ispili.

S mit tettek gyilkosaim,

A šta učiniše ubojice moje

Hogy gaztettöket elleplezzék?

Zločinstvo svoje da bi prikrili?

Midőn kiterítve feküdtem:

Na odru kad sam izložen ležao

Reám borúltak s könnyezének.

Nad mene se svili pa su plakali.

Szerettem volna fölugrani,

Hteo sam tada na njih skočiti

Hogy orraikat leharapjam.

I odgristi im nosine.

De nem harapom le! gondolám,

Al neću ih odgristi; smislih

Legyen orrok és szagolják,

Nek imaju nos i neka mirišu

Ha rothadok, s fúladjanak meg.

Kad trunem i nek se uguše.

Hahaha!

Hahaha!

És hol temettek el? Afrikában.

Gdje me ukopaše! U Africi.

Az volt szerencsém,

To mi sreća bi,

Mert egy hiéna kiása siromból.

Jer me hijena izrova iz rake,

Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.

Jedini dobrotvor bješe mi ta zvijer,

Ezt is megcsaltam.

Al i nju prevarih,

Ő combom akarta megenni:

Butinu mi je proždrijeti htjela,

Én szívemet adtam oda,

A ja joj srce ponudih svoje,

S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.

No tako gorko bilo je ono, da crkla je!

Hahaha!

Hahaha!

De hiába, csak így jár,

Ali, zaludu! Ovako prolazi

Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?

čovjekov svaki dobrotvor. Šta je čovjek?

Mondják: virágnak gyökere,

Vele: svijeta korijen

Amely fönn a mennyben virúl.

Koji u nebu gore cvate

De ez nem igaz.

Al to je laž!

Virág az ember, melynek gyökere

Cvijet je čovjek čiji korijen

Ott lenn van a pokolban.

Tamo je dolje, paklu na dnu.

Egy bölcs tanított engemet erre,

Mudrac me ovome naučio neki

Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.

Koji luda velika bi, jer od gladi svisnuo je.

Mért nem lopott? mért nem rabolt?

Što nije krao, ili pljačkao?

Hahaha!

Hahaha!

De mit kacagok, mint a bolond?

Al šta se cerekam kao luda ja?

Hisz sírnom kellene.

Ta, plakati bih morao.

Siratni, hogy oly gonosz a világ.

Plakati sto zloban tako naš je svijet.

Az isten is felhőszemével

Ta i bog svojim oblak-očima

Gyakran siratja, hogy megalkotá.

Oplače često što ga stvorio.

De mit használ az ég könyűje is?

Al šta koriste suze nebeske?

A földre hull, a ronda földre,

Na zemlju padnu, na zemlju poganu

Hol az emberek lábbal tiporják,

Gdje ih ljudi zgaze nogama

S mi lesz belőle,

I – šta biva od njih

Az ég könnyéből?... sár.

Od suza gospodnjih? – Blato!

Hahaha!

Hahaha!

Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,

O nebo, nebo, stari isluženi vojniče,

Érdempénz melleden a nap,

Sunce je odličje što ti kiti grud,

S ruhád, rongyos ruhád a felhő.

A odora, razdrta odora – oblak

Hm, így eresztik el a vén katonát,

Hm. Tako otpustiti staroga vojnika

A hosszu szolgálat jutalma

S jedinom nagradom za služenje dugo:

Egy érdempénz és rongyos öltözet.

Odlikovanjem i krpom odore,

Hahaha!

Hahaha!

S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,

A znate li šta znači na jeziku ljudskom

Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?

Kad prepelica kaze: pućpurić…?

Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!

To znači: Izbegavaj ženu!

Az asszony vonzza magához a férfiakat,

Jer žena k sebi privlači muškarce

Mint a folyókat a tenger;

Kao more – rijeke.

Miért? hogy elnyelhesse.

A zašto? – Da ih proguta.

Szép állat az asszonyi állat,

Lijepa je zvijer ženska zvijer,

Szép és veszedelmes;

Lijepa, ali opasna,

Arany pohárban méregital.

Otrovnog pica pun zlatan pehar.

Én ittalak, oh szerelem!

Pio sam te, o ljubavi!

Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,

Kapljica tebe gorča je

Mint egy mézzé vált tenger;

Od mora jednog medenog.

De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,

Kapljica tebe gorča je

Mint egy méreggé vált tenger.

Od mora jednog otrova.

Láttátok-e már a tengert,

Vidjeste li vi već more

Midőn a fergeteg szánt rajta

Kada bura njime ore

És vet beléje halálmagot?

I sije u njega sjeme samrtno?

Láttátok a fergeteget,

Vidjeste li nepogodu

E barna parasztot,

Tog riđeg seljaka

Kezében villámösztökével?

Što plugom munje ore?

Hahaha!

Hahaha!

Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.

Voće kad sazri opadne sa stabla.

Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.

Sazrelo si voće, svijete, opadni!

Még várok holnapig;

Do sutra čekam još,

Ha holnap sem lesz a végitélet:

A ako ni sutra Sudnji ne osvane Dan,

Beások a föld közepéig,

Zakopat ću do srca zemljina

Lőport viszek le

I barut ponijeti u nj,

És a világot a

Pa ću svijet sav

Levegőbe röpítem... hahaha!

Baciti u zrak! Hahaha!

Szalkszentmárton, 1846. január