Esmérek én egy vént. - Ki az: - Neve nincsen:

Ja poznajem jednog starca… Tko je?...Nema on imena.

     Régen eladta már aztat is a kincsen;

Prodao ga vrlo skupo davno nekad, za vremena.

Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,

Čak i dok ga posedova, u sebi ga dobro krio,

     Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. -

Jer besplatno ljudima ga kazivati nije htio.

Hol lakik? - Ott látszik, ama kapu megett,

Gdje stanuje?... Sa vrata gradskih tamo kraj okuke

     Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett.

Kućerak se nagnut vidi, sam ga spleo iz trstike.

Van két palotája a Piac-utcába,

Na najživljem trgu grdskom palače on dvije ima,

     De azt a rácoknak adta árendába;

Al ih obje unajmljuje najbogatijim Racima.

Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,

Sam u onoj kolibici gladuje ko prosjak škrti,

     S elméjébe mindég a drágaság forog.

Uvijek mu u mislima skupoće se sablast vrti.

Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,

Na škrinji sa novcem sjedi upala mršava lika

     Tisztelvén a Mammont örök áldozattal.

Poslužujuć svog Mamona kod vječnog mu žrtvenika.

A bús gond béesett orcájában hever,

Polegla mu tužna briga po upalim obrazima

     Mérget kedveltető kincseiből kever.

I svoj otrov miješa mu s najmilijim dukatima.

Oly sárgák orcája sovárgó gödrei,

Na pohlepnom starom licu bore mu se tako žute

     Mint aranyára vert királyok képei:

Ko kraljeva da su slike na zlatnike otisnute,

Mint a sírból feljött halott útálsága,

Il ko da iz groba usta mrtva odvratna gnusoba

     Amelyről minden húst a párka lerága.

S koje meso štakori su zgrizli sve do trula zgloba.

Most is azért sóhajt és dúl-fúl magába,

I sad zato uzdiše on i sikće na sebe sama

     Mért nem adhatja az áert árendába.

U najam što se ne dadu iznajmiti zrak i tama.

S öszvekalkulálván saját számadását,

Danomice kalkulira, sve izdatke svoje zbraja,

     Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.

Pa stenjući kune sebe, s rasipnosti svoje zdvaja.

Gyász idők! - így kiált, vádolván az eget, -

- Žalosna  vremena! – gunđa, optužujuć nebo hudo:

     Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget

- Vidi, kolik za dan kratki novac potratih uludo!

Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,

Samo trideset zlatnika danas palo mi u kasu,

     Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.

Ipak devedeset para ja u besposlice rasuh…

Azonba mely szörnyű károm következe: -

I još danas iznenada užasna me ubi šteta –

     Itt jajgat, s fejére kúlcsolódik keze -

Zajauka, pa na glavu ruke zgrči, zaceketa:

Mely szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,

- Užasna me ubi šteta! Vjetar me je opljačkao,

     Lantornás ablakom ketté szakasztotta! -

Na fenjeru mi prozorčić u dva dijela razlupao.

Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,

Sav treperi, tko bi znao nije li mu i to žao

    Hogy a versbe ingyen, potomra jött elő.

Što besplatno, beskamatno u pjesmi se spominjao.