Tebe, kog vječne slave uspjeh goni,

Kit hord örök hír s diadal,

 Jer ti u glazbi krv sunca nam zvoni

 Kiben szivünk ver s zeng a dal,

 Koju vrijeme ne ubija,

 Mit idő el nem öl:

 Domovina, što ponosna te voli,

 Honod, mely büszke rád s szeret -

 Hunyadija i Zrinskog narod goli,

 A Hunyadiak, Zrinyiek

 Slavi te sad i pozdravlja!

 Hazája - üdvözöl!

Budi ponosan na nju, dobro znaj

Légy büszke rá, és ne feledd:

 Da tebe nadahnjuje ovaj kraj

 E föld, mely szülte bűszered,

 Što junaka i čuda je dom;

 Hősök, csodák hona;

 Tvom narodu što nijemo snosi bol

 E népnek, mely hord néma bút,

 I u radosti plakati zna gol

 És örömében sírni tud,

 Sličnog nema na svijetu tom.

 Nincs párja, rokona.

O, dođi međ nas, ostani međ nama

Ó, jer közénk, maradj velünk,

 Što volimo još sa tajnim nadama,

 Kik még hiszünk, még szeretünk,

 Premda se nada runi;

 Bár reményünk - titok.

 Nama sviraj svoj čudesan pjev

 Zengd te nekünk a csodadalt,

 Što kazat ne zna riječi gnjev,

 Mit nem mondhatnak el szavak,

 Al slute milijuni.

 Csak sejtnek milliók...

Il, ako odeš, jer te zove svijet

Vagy ám ha mégysz - hí a világ -

 Znaj kroza nj našu tajnu pronijet

 Vidd a haza határin át

 Daleko doprijet

 E nép hirét tova;

 Nek mogne: narod što u pjesmama

 A nép, melynek dalaiban

 Besmrtnu tugu nosi, nikada

 Nagy, halhatatlan búja van,

 Ne može umrijeti!

 Nem halhat meg soha!