Május volt. Hogy is kezdődött? Mitől

五月。它是如何开始的？

Bolydultak fel az idegdúcaink? A holdsarlónak

什么暴露了我们的怨愤？

Micsoda cikornyás görbülete kellett, hogy már kora reggel

在那天这么早的时间，月亮刀刃

Fölvérezzük egymást? Mit tettem én? Félre-

什么样古怪的转动使我们彼此流血？

Értettem valamit. Megközelíthetetlenül

我做了什么？我多少产生了误解。

Abban az eszelős dühödben, a kisbabákat

陷在恶灵怒火中的你，令人难以接近 ，

A kocsiba vágva, te vezettél. Biztosan

小孩被狠狠地放在车里，你驾驶着汽 车。

Egész napos kirándulást terveztünk,

我们肯定想痛快地出游一天，

Valahová a partvidékre, felfedezőutat -

在海边的某处地方，一次探险－－

Úgyhogy egyszer csak nekiindultál.

所以你开始驾车。

Emlékszem, azt

　　　　　　　　我所记得的

Gondoltam: ez valami őrültséget csinál. És föl-

是我的思想活动：她会做什么蠢事。

Téptem az ajtót, és beugrottam melléd.

我猛地打开车门，跳进车，坐在你身 旁。

Nyugatnak mentünk. Nyugatnak. Cornwalli

于是我们向西开去。向西。

Dűlőutakra emlékszem, fölrezgő tűzszünetre,

我记得：一条条康沃尔郡的小路，

Ahogy vasba vert arcoddal előremeredsz,

当你铁青着脸凝视时，某场非尘世战 争

Valami földöntúli háborúság messzi

在遥远的雷声滚滚的天底下，处于

Mennydörgéstájéka felé. Én egyszerűen

暂时停止而随时可能爆发的状态。

Nyújtottam a kíséretet, vittem a kisbabákat,

我抱着小孩，只是一路伴随你，

Vártam, hogy visszagyere az evilágba.

等待着你恢复常态。我们

Megpróbáltunk lejutni a partvidékre. Te

试图找到海岸。你怒恼于

Őrjöngtél a mi angol kapzsiságunkon,

我们英国人各家贪心挡住

"Idegeneknek tilos", minden parti lejárónál

所有接近海边的路，挡住了大海，

Kerítés, eldugjuk a tengert az utak elől, az egész

挡住了向内陆去。你鄙视

Belföld elől. Lenézted Anglia mocskos szegélyét, amint

肮脏的海边，当你到达那里时。

Odaértél. A fúriáké volt az a nap. Térképen vadásztam,

那天是属于发怒火的日子。

Hol lehet a tanyák, a magánkirályságok között

我在地图上一个个农场，一个个

Áthatolni. Végre egy kocsibejárat. Hűs délelőtt,

私人的王国里查找路线。

Igazi május. Valahol vettem ennivalót.

最后找到了入口。这是五月

Áthaladtunk egy réten, és kiértünk a szabad,

清新的一天。我在某处买了食物。

Kék tengeri szélverésbe. Bozótos szikla,

我们穿越田野，迎着扑来的海风。

Szedres, sűrű tölgyerdős völgykatlanok. Sasfészek-

一座爬满荆豆藤的悬崖，条条峡谷

Üreget találtunk, épp a sziklatető alatt.

荆棘丛生，栎树林立。在山崖顶下

Úgy gondoltam, tökéletes. Etetted a babákat,

我们发现了一个猛禽的巢穴，它

Sisakszerűen kiélezett németes mogorvaságod

在我看来十分完美。你给婴儿喂奶，

Hovatovább értelmezhetetlen. Zavarodottan

阴沉着你日尔曼型的脸，像一顶头盔 ，

Ültem. Rovar voltam, odakinn, a saját házi

令人难以言传。我困惑地坐在那里。

Drámám ablaküvegén. Te meg nem akartál ott heverni,

在我的家庭剧中，我是窗户外面的

Tunyálkodva, rühellted az ilyesmit.

一只苍蝇。你一脸倦意，

Az a lapos, huzatos platni, az nem óceán.

却拒绝躺下来，你不喜欢躺下。

El kell innét menni. El is mentél. Én pedig

那个平展的刮风的地质板块不是海洋 。

A nyomodban, mint egy kutya, végig a sziklatető

你必须离开，于是走了。我像狗似的

Rétszegélyén, át a szél kuszálta tölgyerdőn -

跟在后面，沿着山崖顶的边缘，

És találtam egy csapdát.

在风吹动的栎树林上方－－

Rézdrótcsillogás, barna zsineg, ember eszkábálta,

我发现了一根响弦，

Meglapuló új szerkentyű. Egyetlen szó nélkül

这发亮的铜丝绳在这里成了新装置。

Fölrántottad, és bedobtad a fák közé.

你不吭一声地把它扯断，扔进了栎树林里。

Elrémültem. Vidéki

我被惊呆了。对我国众神

Isteneim hűséges fia - láttam,

虔诚的我看到

Ahogy a csapdaút szentségét meggyalázzák.

圈套线的神圣性受到了亵渎。

Te zúzott ujjakat láttál, vért a körmök felett,

你看见表皮下充血的

Ahogy a kéz egy kék bögrére kapaszkodik. Én

僵硬手指抓住一只蓝色的大杯。

A vidéki nyomorúságot láttam, a filléreskedőt,

我看见农村的贫穷正筹集便土。

Amely pörköltet remél a vasárnapi fazékba. Te

你看见长着婴儿眼睛的被扼死的一个个

Gyerekszemű, megfojtott ártatlanokat láttál, én

天真无邪的人，我看见

Szent, ősi szokást. Te csapdát láttál csapda után,

神圣的古老风俗。

És mentél előre, felszakítva őket gyökereikből,

你看见一个圈套又一个圈套，于是

És behajigálva őket az erdőbe. Láttalak,

走向前把它们连根扯断，把它们

Amint kitéped hagyományom törékeny,

扔到崖下的栎树林里。我看见你

Drága facsemetéit, az akasztástól és kényszermunkától

扯断我的传统岌岌可危的宝贵幼苗，

Nehezen kicsikart engedményeket, hogy a földet

看风你从以土地维系的悬挂桥和车辆 那里

Ki lehessen zsigerelni. Azt kiabáltad: "Gyilkosok!",

扯断难得获得的驾驶权。

Őrjöngve zokogtál, és

你大声说：“凶手们！”

Nem a nyulak jártak az eszedben. Be voltál

你愤怒地泪流满面，毫不怜惜兔子。

Zárva, oxigénért kapkodtál, valami kamrában,

你被关进某间单人套间喘着气，

Ahol nem találtalak, igazából nem is hallottalak,

我找不到你，听不见你说话，

Nemhogy megértettelek volna.

更不必说不理解你。

Azokban a csapdákban

　　　　　　　　　在那些圈套里

Akkor megragadtál valamit.

你抓住了某些东西。

Bennem ragadtál meg valamit,

你是不是在我身上抓住了某些东西，

Valami éjszakait, számomra ismeretlent? Vagy

这个夜间活动的而我又不知晓的东西 ？

A saját, halálra ítélt lényedet, elgyötört, síró,

或者它是你命定的自我，你受折磨的

Fuldokló lényedet? Bármelyik volt is,

呼喊的窒息的自我？不管是哪一种，

A versed iszonyatos, túlérzékeny

你诗歌的那些过于敏感的可怕手指

Ujjai köréje zárultak, és tapintották,

紧紧的捏住它，感到它活灵活现。

Hogy eleven. A versek, mint füstölgő zsigerek,

这些冒着热气的肠子似的一首首诗

Puhán a kezedbe sorakoztak.

软绵绵地来到你的手中。