Május volt. Hogy is kezdődött? Mitől

It was May. How had it started? What

Bolydultak fel az idegdúcaink? A holdsarlónak

Had bared our edges? What quirky twist

Micsoda cikornyás görbülete kellett, hogy már kora reggel

Of the moon’s blade had set us, so early in the day,

Fölvérezzük egymást? Mit tettem én? Félre-

Bleeding each other? What had I done? I had

Értettem valamit. Megközelíthetetlenül

Somehow misunderstood. Inaccessible

Abban az eszelős dühödben, a kisbabákat

In your dybbuk fury, babies

A kocsiba vágva, te vezettél. Biztosan

Hurled into the car, you drove. We surely

Egész napos kirándulást terveztünk,

Had been intending a day’s outing,

Valahová a partvidékre, felfedezőutat -

Somewhere on the coast, an exploration—

Úgyhogy egyszer csak nekiindultál.

So you started driving.

Emlékszem, azt

What I remember

Gondoltam: ez valami őrültséget csinál. És föl-

Is thinking: She’ll do something crazy. And I ripped

Téptem az ajtót, és beugrottam melléd.

The door open and jumped in beside you.

Nyugatnak mentünk. Nyugatnak. Cornwalli

So we drove West. West. Cornish lanes

Dűlőutakra emlékszem, fölrezgő tűzszünetre,

I remember, a simmering truce

Ahogy vasba vert arcoddal előremeredsz,

As you stared, with iron in your face,

Valami földöntúli háborúság messzi

Into some remote thunderscape

Mennydörgéstájéka felé. Én egyszerűen

Of some unworldly war. I simply

Nyújtottam a kíséretet, vittem a kisbabákat,

Trod accompaniment, carried babies,

Vártam, hogy visszagyere az evilágba.

Waited for you to come back to nature.

Megpróbáltunk lejutni a partvidékre. Te

We tried to find the coast. You

Őrjöngtél a mi angol kapzsiságunkon,

Raged against our English private greed

"Idegeneknek tilos", minden parti lejárónál

Of fencing off all coastal approaches,

Kerítés, eldugjuk a tengert az utak elől, az egész

Hiding the sea from roads, from all inland.

Belföld elől. Lenézted Anglia mocskos szegélyét, amint

You despised England’s grubby edges when you got there.

Odaértél. A fúriáké volt az a nap. Térképen vadásztam,

The day belonged to the furies. I searched the map

Hol lehet a tanyák, a magánkirályságok között

To penetrate the farms and private kingdoms.

Áthatolni. Végre egy kocsibejárat. Hűs délelőtt,

Finally a gateway. It was a fresh day,

Igazi május. Valahol vettem ennivalót.

Full May. Somewhere I’d brought food.

Áthaladtunk egy réten, és kiértünk a szabad,

We crossed a field and came to the open

Kék tengeri szélverésbe. Bozótos szikla,

Blue push of sea-wind. A gorse cliff,

Szedres, sűrű tölgyerdős völgykatlanok. Sasfészek-

Brambly, oak-packed combes. We found

Üreget találtunk, épp a sziklatető alatt.

An eyrie hollow, just under the cliff-top.

Úgy gondoltam, tökéletes. Etetted a babákat,

It seemed perfect to me. Feeding babies,

Sisakszerűen kiélezett németes mogorvaságod

Your Germanic scowl, edged like a helmet,

Hovatovább értelmezhetetlen. Zavarodottan

Would not translate itself. I sat baffled.

Ültem. Rovar voltam, odakinn, a saját házi

I was a fly outside on the window-pane

Drámám ablaküvegén. Te meg nem akartál ott heverni,

Of my own domestic drama. You refused to lie there

Tunyálkodva, rühellted az ilyesmit.

Being indolent, you hated it.

Az a lapos, huzatos platni, az nem óceán.

That flat, draughty plate was not an ocean.

El kell innét menni. El is mentél. Én pedig

You had to be away and you went. And I

A nyomodban, mint egy kutya, végig a sziklatető

Trailed after like a dog, along the cliff-top field-edge,

Rétszegélyén, át a szél kuszálta tölgyerdőn -

Over a wind-matted oak-wood—

És találtam egy csapdát.

And I found a snare.

Rézdrótcsillogás, barna zsineg, ember eszkábálta,

Copper-wire gleam, brown cord, human contrivance,

Meglapuló új szerkentyű. Egyetlen szó nélkül

Sitting new-set. Without a word

Fölrántottad, és bedobtad a fák közé.

You tore it up and threw it into the trees.

Elrémültem. Vidéki

I was aghast. Faithful

Isteneim hűséges fia - láttam,

To my country gods—I saw

Ahogy a csapdaút szentségét meggyalázzák.

The sanctity of a trapline desecrated.

Te zúzott ujjakat láttál, vért a körmök felett,

You saw blunt fingers, blood in the cuticles,

Ahogy a kéz egy kék bögrére kapaszkodik. Én

Clamped around a blue mug. I saw

A vidéki nyomorúságot láttam, a filléreskedőt,

Country poverty raising a penny,

Amely pörköltet remél a vasárnapi fazékba. Te

Filling a Sunday stewpot. You saw baby-eyed

Gyerekszemű, megfojtott ártatlanokat láttál, én

Strangled innocents, I saw sacred

Szent, ősi szokást. Te csapdát láttál csapda után,

Ancient custom. You saw snare after snare

És mentél előre, felszakítva őket gyökereikből,

And went ahead, riving them from their roots

És behajigálva őket az erdőbe. Láttalak,

And flinging them down the wood. I saw you

Amint kitéped hagyományom törékeny,

Ripping up precarious, precious saplings

Drága facsemetéit, az akasztástól és kényszermunkától

Of my heritage, hard-won concessions

Nehezen kicsikart engedményeket, hogy a földet

From the hangings and transportations

Ki lehessen zsigerelni. Azt kiabáltad: "Gyilkosok!",

To live off the land. You cried: ‘Murderers!’

Őrjöngve zokogtál, és

You were weeping with a rage

Nem a nyulak jártak az eszedben. Be voltál

That cared nothing for rabbits. You were locked

Zárva, oxigénért kapkodtál, valami kamrában,

Into some chamber gasping for oxygen

Ahol nem találtalak, igazából nem is hallottalak,

Where I could not find you, or really hear you,

Nemhogy megértettelek volna.

Let alone understand you.

Azokban a csapdákban

In those snares

Akkor megragadtál valamit.

You’d caught something.

Bennem ragadtál meg valamit,

Had you caught something in me,

Valami éjszakait, számomra ismeretlent? Vagy

Nocturnal and unknown to me? Or was it

A saját, halálra ítélt lényedet, elgyötört, síró,

Your doomed self, your tortured, crying,

Fuldokló lényedet? Bármelyik volt is,

Suffocating self? Whichever,

A versed iszonyatos, túlérzékeny

Those terrible, hypersensitive

Ujjai köréje zárultak, és tapintották,

Fingers of your verse closed round it and

Hogy eleven. A versek, mint füstölgő zsigerek,

Felt it alive. The poems, like smoking entrails,

Puhán a kezedbe sorakoztak.

Came soft into your hands.